Befészkeli magát az ölelésbe, majd egy idő után megszólal:
- Azért összenyomnod nem kell... Látom nem sokat változtál, csak azok a rúnák tűntek el, végre - neveti el magát. Csak most jön rá, mennyire hiányzott neki a másik.
Mi a jobb, bűnösként élni, vagy ártatlanul meghalni?