A fanbase csak a jéghegy csúcsa szerintem, sokkal mélyebb ez ennél. A probléma az, hogy a magyar (európai, amerikai, etc) emberben él az a tudat, hogy a rajzolt képi világ egyenlő a mesével, a gyerekességgel. Az idősebbeket (legalábbis idehaza) ezért nagyon nem is lehet okolni, egy csatorna mellett, ahol hétfőn adás se volt, nyilván nehéz volt tájékozódni.
Ám ez tovább él ma is. Az emberek többsége nem szeret új dolgok felé nyitni, ezt szerintem mindenki érzi magán... Nehezen tesszük meg. Ha ízlik -mittudomén- egy fűszerkeverék, azt fogjuk venni legközelebb is, még akkor is, ha van húsz másik. Még ha kicsit felmegy az ára, akkor is. Mert hozzászokunk, jó nekünk. Még ha nem is jó, akkor is venni fogjuk. Vagy váltunk, ha tényleg nem jó.
Mivel a médiából folyamatosan ömlik -a sok más szemét mellett- a rajzolt képi világ gyerekességét erősítő információ (animációs filmek, Kártúnnetvork, etc), az emberek egy bizonyos kor felett nem is nyitnak felé, mert ugye gyerekes.
A másik probléma a felszínesség. A haterek között sok az olyan, aki anno belenézett az RTLen reggelente futó Pokémonba (ami nem mellesleg egy kodomo anime), és ez alapján leírja az egész stílust... Leírja mások előtt, akik elhiszik, hogy a hülye japán mesékben mindenki hatalmas szemekkel és csöcsökkel rohangál, hogy baromságokról szól az összes, etc... És mivel az átlagember nem szeret új dolgok felé nyitni, nem is nyitnak felé, mert gyerekes, meg baromság, meg fújj.
Ehhez még hozzá lehet adni a cosplayereket, a sikítozó kislányokat, a yaoit, és kész is van, az átlagember viszolyogva menekül.