Meimei csöndben figyeli az eseményeket, és követi az utasításokat. Azt reméli h a városban fülöncsípi a tolvajt, és örül h addig is míg itt van, nővérével lehet. Mikor Kyane belökdösi a kapun puffogni kezd.- Hééé ez fáj, egyedül is tudok menni!!!
Mikor belépnek a kapun ismerős érzés fogja el Meimei-t, mintha már járt volna itt.-hmm különös...-suttogja alig hallhatóan. Egy perc se telik bele és ámulatából felébredve, érzi a levegőben lévő feszültséget, és Kyane mondandója beigazolja h a megérzései nem alaptalanok. A puszi láttán elvigyorodik és elégedetten kuncog magában. Szó nélkül követi nővérét, s közben nagyban gondolkodik miért olyan ismerősek a házak az emberek, és az egész város hangulata...