Meimei eszméletlenül boldog a szél szárnyán repülve. Minden gondja semmivé válik, és csak a repülésnek és a levegő érzékelésének él ezekben a pillanatokban. A légáramlatokat a sárkánya alá gyűjti így irányítva a repülő szerkezetet. Lassan emelkedik fel majd elengedi a tartó szelet s élvezi ahogy zuhan.-Wíííííííííííí !!!!!! - s még mielőtt a földhöz érne újra belekap a szél a szárnyakba. Csukott szemmel átadja magát az érzésnek ahogy az arcába csap a szél és lobog a haja, s h teljesen súlytalannak könnyednek érezheti magát, minden értelemben...
Hirtelen felpattan a szemhéja:- Már megint az a vámpír.De ki ez? Most közelebb érzem... hmm itt kell lennie valahol..