Mi kiröhögtem a lelkemet is. A nevetés gyógyír, mondják. De nem akkor, ha épp megfulladni készülsz egy fasságtól, amit a Krisz nyög be óra közepén.
Amúgy nagyon finom japán kaját ettem. A szakács meg a tulaj is üdvözölt minket. Kukkot nem tudtak (hagyján, hogy magyarul nem) angolul. Szerencsére a kedves japán házaspár készségesen fordított. S még haza is hoztak utána minket. Hát ez valami remek.