1. Envy: én is.

2. Karatéhoz megy a drukk.

3. A tvájlájt (sic!) kapcsán hadd adjam át a szót egy avatottabb tollú szerzőnek, Farkas Veronikának (aki Pratchett-et is fordít, de nem csak ezért szeretünk):

"Az alkonyatot egyébként szakmai indíttatásból olvastam el, mert lehetséges, hogy lesz még Meyer-könyv a karmaim között, és soha nem árt, ha az ember minél többet kiderít az ellenfélről. Első pillantásra egyébként olyan a könyv, mint egy bő lére eresztett tiniregény, röviden arról szól, hogy a főszereplő lány, Bella, új városkába, új iskolába kerül, ahol meglátja Edwardot, és úgy érzi, a fiú szépsége és vonzereje felülmúlhatatlan. Később kiderül, hogy téved, mert Edward folyamatosan felülmúlja önmagát szépség szempontjából, és a regény szerintem csak azért ér véget párszáz oldal után, mert Meyer kifogy az alkalmazható rokon értelmű szavakból. Ja, meg az is kiderül időközben, hogy Edward vámpír, de ez a tény senkit nem zaklat fel különösebben."

"Edward például komoly arccal kijelenti valahol középtájt, hogy bár ő százvalahány éve tizenhét éves, de még soha nem volt nővel, mert egyszerűen nem érdekelték - na mármost tapasztalataim szerint egy tizenhét éves fiú félórát nem tud úgy tizenhét éves fiú lenni, hogy eközben ne érdekeljék a nők"

"Edward folyamatosan azt sulykolja Bellába, hogy mennyi baja eshet a lánynak nélküle, hogy milyen ügyetlen ő egyedül, és bár lehet, hogy Bella valóban kamaszosan esetlen egy kicsit, de azért valahogy sikerült az első tizenhét évét túlélnie. Bella ugyanakkor azon az állásponton van, hogy Edward valamiféle istenség, ereje határtalan, ítélete bölcs, szava arany (objektíve, tehát a leírásból és a saját szavaiból igazából csak annyit tudunk meg Edwardról, hogy egy jó külsővel megáldott, értelmesebb fajta tizenhétéves benyomását kelti, ami százvalahány évesen szerintem nem nagy kunszt)."

Saját kobakból hozzáfűzném, hogy ha egy regénysorozat hozzávetőleges lefolyását az első kötet ismeretében a magamfajta, a műfajban nem különösebben elmélyedt személy az első kötet szereplőinek és történéseinek vázlatos ismeretében is olyan 90% pontossággal tudja megjósolni, akkor az a regénysorozat szvsz nem lehet olyan nagy eresztés (értsd: inkább ostoba kliséhalom) - márpedig a tvájlájttal pontosan ez történt.
Ja, ugyanez áll az olyan nem szigorúan műfaji filmekre, amelyek teljes története előrelátható az előzetes egyszeri megtekintése alapján (igen, az Avatár látatlanban is ilyen).

Jöhetnek a kövek