A Vonszulos rész belőlem pont az ellenkezőjét hozta ki; kb. röhögőgörcsöt kaptam a nagy vallomástól.
Ok, az tényleg durva volt, hogy mivé változott, meg én is sajnáltam valamennyire, de ha ő Adzsite halálát akarja, akkor mégis miért a másik felet támadja?
Na aztán jött a bekötözős rész, ami lol volt, és a váratlan 2 oldalon keresztül tartó vallomás...pff...Vonszul, Dzsusin legjobb kardforgatója igazából meleg.
Am. én is olvastam már a 17-es kötetet és szomorú volt, de sztem az Árnybíróhoz pont olyan keserédes befejezés illett.
Az is igaz, hogy az utána levő nap végig gyászolós hangulatban voltam.
Még a 16-os kötethez visszatérve;
ugye másnak is feltűnt, hogy Adzsite elpirult, mikor Munszu a szájára tette a kezét?
