Ne hülyéskedj, az egész fórum jegyeit én állnám, csak jöjjenek a népek.
Najó, nem.

Végre meg tudtam nézni az Ain't No Magic koncertet. Ugye az egész lényege a MOVE. És igen. Tényleg olyan kikúrtjó élőben mint gondoltam. Hogy eddig miért nem készült live felvétel róla, számomra rejtély.
Az egész koncert legerősebb része egyébként is az egymás után következő MOVE - Ai no Bakudan - long time no see. Tiszta energiabomba. Long time no see alatt megy egy nagyondurva, előzőleg a Juice alatt nyomott "yeah-yeah" kajabálás, csak itt össze lett kötve elköszönéssel, vagy legalábbis valami encore előtti dumával, szóval jó hosszú. Ai no Bakudannál meg egy egész versszakot hagyott rá Inaba-sama a közönségre, de a franc a rohadt kordonba, túl messze van a színpadtól, alig hallatszik. Pedig nyomják rendesen.

Ha már a színpad. Mayday közben egyszercsak megemelkedik és átevickél a stadion másik végébe. Közben átlátszó színpad alatt közönség. Beszarás.
Ottan a másik oldalon elnyomnak egy love me love yout amit nem értek miért került oda - közben Masuda-san megint kurvacukin szólózik a billentyűkön, egyszer megeszem azt az embert - aztán Ultra Soulra elindulnak visszafelé. Ez utóbbi valahogy nem lett olyan ütős mint amilyen lehetne. Biztos nem annyira jó érzés egy mozgó színpadon ugrálni.

Az a ballada-blokk az elején pedig egyáltalán nem annyira veszélyes mint amilyennek tűnik. Konya Tsuki és Pray nagyon szép élőben, bár utóbbinál a közönségénekeltést kicsit indokolatlannak érzem.

Öt ballada után viszont nagyon vártam valami kirobbanó és színpadra bepattogós Love Phantomot, de az valahogy szintén egészen gyenguszra sikerdett. Mintha Inaba belefáradt volna az érzelgősködésbe.

A koncertet az Ichibu to Zenbu ballada és normál verziója zárja. Érdekes, mikor először láttam a setlistet baromira nem értettem, hogy mi a fenének raknák ezt a végére, egyszerűen nincs benne semmi különleges, ráadásul minek fárasztani a lassú verzióval szegény közönséget, mégha csak az első versszakkal is. Aztán kiszivárgott egy kalózfelvétel róla, és rájöttem, hogy nem annyira rossz ez. Koncert nézés közben viszont megint elkezdtem kételkedni a számválasztás helyességében, biztos mert az előtte levő Ai No Mama Nit inkább csak húzottszemű barátaink tudják értékelni (valamilyen okból kifolyólag ők oda vannak érte, meg a többi régi klasszikusukért, mint Komachi Angel, talán mert ezt hallgatták fénykorukban rádióban, aztán ez vésődött be először kis elméjükbe B'z név alatt). De mikor vége lett a ballada résznek és Inaba elkezdett pattogni valahogy ismét meggondoltam magam, tényleg jó ez a végére.