A D.Gray-manben a karakterek kidolgozottságát és a történet drámai vonulatát részesítem előnyben. Utóbbi időben azonban - szerintem - a grafika hátrányára változott a mangában.
A Kuroshitsujiban pont az ellentéte a szép, hogy az elején csetlő-botló rajzok gyönyörűen kiteljesedtek és egyre életszerűbbekké váltak mostanra. Talán ezt kéne megőrizni a továbbiakban is, mert a történet változatosságát nagyon jól hangsúlyozza.
A Tarot Café az egyedisége miatt fogott meg, máig nem futottam rajzolóba, aki sikerrel kopírozta volna Park rajzstílusát.
A Grimm-meséket a klasszikussága miatt szeretem, vérbeli negédesen-visszafogott shojou-designt kapott.
A Hetalianak meg a kaotikussága az, ami hangulatfokozó. Személyes kedvencem a Himaruya blogjában reprezentált kísérő illusztrációk színezettsége. Hatalmasat ütnek ezek a buborék-fények és elmosódott mégis részletgazdag, színpompás hátterek.