Hogy van az, hogy egy magányos kis senkinek érzem magam, mégis egy hatalmas nagy mázlistának?

A lakhelyemen én sem találtam a helyem soha. De a néptáncon olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik nélkül értelmetlen volna az életem.

Csak nem lehetek iskola helyett táncon

Aztán ott a zene. Elkezdtem dobolni, és azóta a zene minden Meg ha most összejön egy banda is...

Szóval szerintem csak türelem, előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, megtalálod Te is a helyed

Egyébként az értelmiség ismeretlen fogalom Gyöngyöstarjánban is.