Dir En Grey (megkésve)
Souichiro nagyjából összefoglalta a lényeget. Valóban isteni volt! Annyit nem tudtam még azóta sem eldönteni, hogy nagyon fáj-e a kimaradt Toguro, vagy beértem az Ain't Affraid To Die-al, mint Diru féle ballada. Összességében zseniális volt.
A koncert után a szivárvány minden színében pompázó hajszálakat szedtem le a testemről, kék-zöld foltjaim is lettek, a hangomat elhagytam valahol két Kyo-féle hörgés-visítás között, és csak most sikerült megtalálnom nemrég. Nem beszélve a nyakamról, ami napokig fájt. Headbang fitness, nyakra gyúrok, haver!

Másnap pedig fél nyolcra mentem nyolc órázni. Ugye-ugye?: "Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás..."

És: enyém Die pengetője. Csak úgy mellékesen. Nah.