>Rockypapa: Ja és most kikről is van szó? A japán hangszínészekről, ahol (sok magyarországi hangszínésszel ellentétben) a nőknek megvan az a képesságe, hogy el tudják játszani a férfi/fiúk szerepeit is, bár nekem a fiú karaklternek női hangot-megoldás nagyon nem jön be, de ez most nem tartozik ide és nem is erről van szó. De azt sem árt tisztázni, hogy mi Magyarországon vagyunk, ahol nagyon nem divat az ilyesmi, ahol kevesebb az olyan képességű ember, mint Japánban, arról nem is beszélva, hogy ez egy egyéni képesség, és valaki nem elsősorban ettől lesz hangszínész. Azt is lehet mondani, hogy ezt mindenkitől elvárni eleve irreális. Az egész szerep attól lesz a leghitelesebb, hogy jó színészt választanak, aki illik a karakterhez és akkor minden "hangképzési bravúr" nélkül tudja hozni a jó teljesítményt, nem kell ahhoz semmi hangelváltoztatás, stb. És néha a japán viszonyoktól sem árt elvonatkoztatni. Szóval magyar esetre japán példával reagálni számomra nagyon nem meggyőző, mivel a két ország szokásai, képességei, adottságai szinkronizálás terén rendkívül eltérőek. Nekem különben nem sok bajom van a DN magyar szinkronjával. Részemről ennyi.