Ej, hogy ez milyen rendszeresen előkerül... Kéne erről valami külön oldal...

*gyógypedagógus üzemmód on*
Na. Vannak ilyen kultúrnépek. A japán. Meg a magyar. A hangzókészleteik között jelentékeny átfedések mutatkoznak (=a magyar ábécével különösebb gond nélkül fonetikusan lejegyezhető a japán szöveg). Plusz még (amúgy tökéletesen logikus módon) mindkét népnél előre teszik a család-, és utána az utónevüket.
Vannak ilyen inglézék. Izé. Angol-szászok. Germán nyelvcsalád. Stimmel? Észak-Amerikában is. Családnév hátul (kivéve a listákat), igeidők száma tíz felett, stb. Amikor a II. vh-t Japán elbukta, USA megszállta őket. Utána is maradtak (mint nálunk a baráti szovjetek). Ők a japán szavakat Hepburn-ben írták át latin betűre (amit a világ nagy része használ). Ezért a kevésbé fejlett nyelvű népek előszeretettel használják a katakanák, hiraganák és kandzsik latin betűvé való átírására az amcsik megoldását, a Hepburnt.
Az internet. Megvan? Amcsi "találmány". Ottani egyetemi szerverek, ésatöbbi. A neten letölthető mangák/animék jellemzően angolul terjednek. Lelkes fanok angol felirattal nézik. Japánul nem/alig tudnak, így angolról fordítanak. Japán szavakat (lustaság? kényelem? trehányság? tudatlanság?) meghagyják Hepburn-ben (a magyar (nyelvtan) tanáraik meg elsüllyednek szégyenükben). A netes szubkultúrában a Hepburn terjed el.
Magyar nyelv. Van neki helyesírása is. Annak meg szabályzata. Abban benne van, hogy kell nem latin betűs ábécét használó nyelvek szavait átírni magyar szövegben. Nem a Hepburn-nel (javarészt fonetikusan, pár történelmileg kialakult kivétellel, főleg tulajdonnevek esetén). Aki nem a neten ill. igénytelen forrásban találkozik először japán szavakkal, annak ez a természetes. Csak ez (mellesleg) helyes is. Szubkultúrás annyit pörög, amennyit akar, magyar nyelvű szövegben az ejtés szerinti az alkalmazandó.
*gyógypedagógus üzemmód on*

Tudom, kicsit durva voltam, de nem egy kéjmámor hatszázadszorra elmagyarázni ugyanazt...