A nullánál is kevesebb is nagyon jó de azt én még kissé kiforratlannak éreztem. Hasonló cipőben jártam az Informátorok-kal is bár tudom hogy az több év kissebb írásait szedi össze. Viszont a Holdpark a maga önreflektív mivoltával nekem nagyon bejött még akkor is ha kissé stephan king-re emlékeztető lett a befejezése.
A.P.-ban viszont tény hogy nagyon sok az abszurdan brutális rész de egyfelől nem derül ki biztosan hogy megtörtént vagy csa P.B. képzeli a dolgot. Valamint rám hasonló hatással volt mint Takashi Miike filmjei... Archetipikus élveboncolás...