Én írok egy rövid kedvcsinálót kedvenc könyvemről..
Az Utolsó Ember
Egy átlagos, dolgozó férfi. Házában rendetlenség, reggelijét a ház melletti kajáldában fogyasztja. Nincs asszony a háznál. Fizikus. Nagy meló van: egy tudományos áttörés alakul munkahelyén. Egy agyag fal, ami véd a sugárzások ellen. Összes nukleáris katasztrófa megelőzője lehetne.
Ma van a nagy nap, olyan méréseket végeznek, amik az utolsók is lehetnek, aztán főnőke és csapata hírnevet és pénzt szerezhet, beírhatja magát a történelembe. Hősünk (Robinson) bemegy a fal mögé felszerelésével, táblázataival, és Geier-Müller számlálójával az agyagfal mögé. Amíg méricskél, a számláló eszeveszett pittyegésbe kezd...
És fél óra múlva, mikor kijön a fal mögül, a gyár, sőt, a parkoló, az utcák üresek, a földön kupacokban lévő ruhák, pára, és mindegyik ruhakupac alatt egy marék, fehér por...
A könyv arról szól, hogyan éli túl a sokkot, a pusztuló világot, régi élete letisztázatlan ügyeinek rémképeit, hogyan kapaszkodik utolsó szalmaszálba, hogyan keres reménytelenül túlélőket... és sokat filozofál, és persze ki is használja a magány, a társadalmi kötetlenség lehetőségeit, de mégis megpróbál embernek maradni.
sak ajánlani tudom, habár kicsit régi kötet. Jó szórakozást:P
Nagyon jónak hangzik, ha alkalmam lesz megvenni, elolvasni, szerintem majd megteszem. Az Utolsó Ember
Egy átlagos, dolgozó férfi. Házában rendetlenség, reggelijét a ház melletti kajáldában fogyasztja. Nincs asszony a háznál. Fizikus. Nagy meló van: egy tudományos áttörés alakul munkahelyén. Egy agyag fal, ami véd a sugárzások ellen. Összes nukleáris katasztrófa megelőzője lehetne.
Ma van a nagy nap, olyan méréseket végeznek, amik az utolsók is lehetnek, aztán főnőke és csapata hírnevet és pénzt szerezhet, beírhatja magát a történelembe. Hősünk (Robinson) bemegy a fal mögé felszerelésével, táblázataival, és Geier-Müller számlálójával az agyagfal mögé. Amíg méricskél, a számláló eszeveszett pittyegésbe kezd...
És fél óra múlva, mikor kijön a fal mögül, a gyár, sőt, a parkoló, az utcák üresek, a földön kupacokban lévő ruhák, pára, és mindegyik ruhakupac alatt egy marék, fehér por...
A könyv arról szól, hogyan éli túl a sokkot, a pusztuló világot, régi élete letisztázatlan ügyeinek rémképeit, hogyan kapaszkodik utolsó szalmaszálba, hogyan keres reménytelenül túlélőket... és sokat filozofál, és persze ki is használja a magány, a társadalmi kötetlenség lehetőségeit, de mégis megpróbál embernek maradni.
sak ajánlani tudom, habár kicsit régi kötet. Jó szórakozást:P
Lehet, hogy nem figyeltem eléggé, de nem akarom végigolvasni megint a hsz-det. Ki az írója?