Abszolút nem értem a rinyát, amit a levelezési rovatban levágnak egyesek a (Ne) Tanuljunk japánul című, az áprilisi számban megjelent cikk kapcsán rendeznek. Oké, előfordulhat, hogy valóban kivételes értelmi képességeket kíván az irónia érzékelése, na de ennyire??? Már nem azért a húsz fillérért, de akinek nem támadnak kételyei a szöveg komolyságával kapcsolatban legkésőbb a második bekezdés végére... nos, nem a szellem embere, na (az apokalipszis szó jelentésével pölö biztosan nincs tisztában).
Gyerekek! A szövegről üvölt, hogy egy poén. Messziről, félhomályban, ellenszélbe se lehet komolynak nézni - illetve mégis, hiszen sokaknak sikerült. Egy fake, egy kacsa, egy ál-cikk: tulajdonképpen minden ismerősöm, aki olvasta (van közöttük japán szakos is) jót röhögött rajta. Ebben előítéletet látni... Nem kényelmetlen nyáron az a vaskalap?