Lanwell: egy szócsere, egyébként semmi x]


NGE (+ End of Evangelion): ez nálam örök favorit ^^. Bár néhol lehetett volna kissé "nézőbarátabb"

GitS: bevallom a sztorija elsőre nem fogott meg, mert körbelengte a légkörét egy jó adag jótékony balladai homály O.o° de a körítés nagyon tetszett. Aztán újra nézés és a balladai homály csökken

Jin-Roh: szeressem de kell hozzá egyfajta hangulat, hogy ne okozzon letargiát. Nem egy könnyű darab, kissé vontatott az eleje de a vége x)...

Berserk: az ismertetők alapján nehezen szántam rá magam [alternativ középkor- nem az én világom, hentelős- egy idő után *ásít* uncsi, bazi nagy palos- perszepersze]
De mikor elkezdtem nézni nem bírtam abbahagyni, nem tudom mi fogott meg benne ennyire de teljesen rászoktam.

Le Portrait de Petit Cossette: (sosem fogom megtanulni leírni ) Darkos, szőke kislányos, nehezen érthetős és a zenéje gyönyörű *.*

Perfect Blue: jön a győri conra ^.^/ (asszem...)