Eddig ezt írtam róla egy másik fórumon:

Tarot Café: megőrjít, hogy nem lehet megkülönböztetni a férfi és a női karaktereket! mad De most tényleg, az összes férfi karakter úgy néz ki, mint egy szép nő. Minden esetben csak pár oldal után tudtam belőni, hogy mi is a helyzet. A történetét tekintve olyan az egész mintha csak egy bevezető lenne, még semmi lényeges nem esett. Pont a főszereplő Pamela életéről nem derült ki semmi. Hm, ezzel kapcsolatban érdekelne, hogy ki az a rövidhajú csávó (?), aki állandóan megjelenik a színen, vagyis Pamelánál? A történetek közül az utolsó tetszett a legjobban, de sajna pont az az, amelyiknek csak a következő kötetben lesz folytatása.sad Azért tetszett az a legjobban, mert a Pygmalion történetet juttata eszembe.
Tarot Café 2: sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, bár a rajzokban még mindig zavaró tényező számomra, hogy a fiúk és a lányok nehezen megkülönbözetehetőek. Ami kiderült Pamela múltjáról, arról az egészről, illetve a hangulatáról nekem a Hegylakó sorozata jutott eszembe, és ez tök jó! Kifejezetten tetszett ez a misztikus múlt, illetve, hogy üldözték a képessége miatt. Hm, mit is mondhatnék még? Ja igen, Belus! Nekem erről a névről mindig egy általános iskolai osztálytársam, a Bélus jut eszembe. XD A vérfarkas gyerek meg a szerelme...ehm, miért van az, hogy több a férfi-férfi kapcsolat, mint a férfi-női ebben a történetben?