Hát igen, ha a gyereknek a saját szobájában van külön TV-je, akkor a szülő már akkor sem tud beleszólni, hogy mit nézzen, ha szeretné. A korhatár felirat nem sokat segít rajta. És ez igaz a könyvekre, mangákra, dvd-re....
Milyen igaz.
Ha valamit nagyon tiltanak, akkor a gyerek már a "csakazértis"-dacból megcsinálja...
Ezen csak egy valami segít: ha a gyerek és a szülő között bizalmi viszony van, és meg tudják beszélni az ilyen dolgokat. Persze ez "macerás", mert akkor foglalkozni kell a kölökkel, meg meghallgatni, figyelni rá, magyarázni neki, stb. Nem csoda, hogy sokan inkább vesznek neki is egy tévét, aztán utána meg sopánkodnak, hogy "jajj ez a mai fiatalság!"...
Ha egy gyereknél 8-10 éves korára nem érik el azt a szintet, hogy ez a viszony kialakuljon és normális értékítélettel rendelkezzen, akkor már régen rossz. Ha meg megvan, akkor elég pár beszélgetés a dolgokról, ahol nem mindig csak a gyereknek kell engednie. A jó szülő azt is belátja ha hibázik és nem a akar magáról a csemetéje szemében egy "én vagyok a tévedhetetlen" képet kialakítani. Ha ez megtörténik, akkor később nagy kopp lesz a szerencsétlen kölöknek belőle... De mostanában a legtöbb szülő még erre a fajta nevelésre is "tesz", mivel neki túl megerőltető. Jöjjön inkább a TV...
Asszem most kidühöngtem magam.
Mindig reméld a legjobbat, de készülj a legrosszabbra!