Amikor első alkalommal megnéztem a GitS Innocence-t én sem lelkesedtem, de megnéztem újra, hogy a homályos foltokat kitöltsem magamnak és rájöttem, hogy sokkal mélyebb az egész film, mint elsőre tűnik és úgymond "komolyabb", mint az első rész. Említettétek, hogy túllihegnek benne egy két témát, de szerintem tökéletes a sztori tovább fejlesztése és mélyebb dimenziókba süppesztése. Ezzel együtt az egész filmnek "noir"-abb hangulata van, ami nekem nagyon begyere. Motoko személye nagyon hiányzik a filmből, a többi karakter igyekszik felszedegeti a szálakat és Batou megkeseredett figurája passzol a filmhez, valahogy nem tudja betölteni a domináns főszereplő hiánya keltett űrt, mégis ennek a megfoghatatlan hiányérzetnek helye van (a hiánynak helye van..hmm ). A film tempója adott időt emészteni a filozófiai bombákat, amitől sokaknak lassú az első rész akciódúsabb jelenetei után, és fárasztónak is tűnhet, hogy a figyelmet megerőltető filós törések kicsit darabolják a sztorit de én kifejezetten szerettem.
A vizuális megoldásoktól az agyamat eldobtam, szerintem azt senki sem vitatja, hogy eszement az animáció.
Boncolgathatnám a metafizikai és erkölcsi vetületeit is, de nem akarok agyra menni, vagy altatni.
A filozófia nekem passzol, a goth-noir hangulat tökéletes, nekem a Gits: Innocence a cyberpunk éllovasa.