Én most fejeztem be Murakami Haruki Szputnyik, szívecském! c. könyvét. Igazából már amikor megjelent és láttam róla plakátokat, akkor felkeltette az érdeklődésemet, de csak most adódott rá lehetőség, hogy el is olvassam. Nekem két dolog nem tetszett csupán, bár ezek igaen lényeges dolgok. Az egyik az, hogy állandóan elveszik a részletekben, elkalandozik a főszáltól, a lényegtől. A másik meg, hogy nyitva marad a történet vége, amitől totálisan befejezetlen az egész, és én úgy vagyok vele, hogy ha már végigolvastam X oldalt, akkor legyen valami értelme, célja is. Persze erre lehet mondani, hogy így az olvasó találja ki, de hogy őszinte legyek nincs mit, mivel 2 eset lehetséges: vagy az, hogy K és Szumire egymásra találnak, vagy az, hogy nem, és élnek, mint eddig is. Hát a japánokból kiindulva utóbbi valószínű, de így viszont az egésznek mi értelme? Mármint a történetnek, a könyv cseleményének. Így csupán egy epizód az életükből, egy rövid intermezzo, aminek semmi következménye nincs.
Egy szóval érdekes volt, kíváncsi lettem a Kafkára, bár az jóval nagyobb falatnak tűnik, mint hallottam.