Érdekes amit írtok. Nekem meg egy ideje - a mandragórás sztori óta - az a gondolat motoszkál a fejemben, hogy Adzsite a mandragórával akarta szolgálni a császárt és az álmát, de pont ezzel taszította pusztulásba a birodalmat. Megkockáztatnám hogy a császárt is "kezelte" vele. Amennyiben így volt, valószínű hogy igaz barátként Munszu szabadította meg a hamis létezés illúziójától. (Nem gondolom hogy Munszu meleg lenne, de a császárral való barátsága nagyon mély lehetett. Ezért azt sem hiszem hogy nőügy lenne a háttérben.) A nő akiről beszél a 6. kötet végén, - aki szintén csak káprázat volt - alátámasztaná a mandragórával "beoltott" császári udvar teóriámat.
Gondolom Munszu valamiért nem volt a barátja mellett, és mikor hazaért azt látta hogy valami nagyon nem OK. Esetleg nem ismerte fel azonnal hogy mi az ábra, talán a nőbe is úgy szeretett bele hogy az már csak "káprázat" volt. Szerintem...

És szegény Munszu újra és újra a múltba botlik. Most megint.

Örjítő lassúsággal csepegtetik az infókat. Alig várom hogy kiderüljön valami arról a régi szerelemről.