Én meg folytatom:

Miközben mindenki az italával volt elfoglalva, kinnt a kisvárosi csend közben felborult.
- Engedd el a lovamat! - üvöltöm teli torokból, de a férfi nem is figyel rám.
- hm... kislány.... a határozott és büszke tekinteteddel félelmet vonsz magad köré.
- Ha nem szállsz le a lovamról, te is megízleled a félelmet! - nagyon mérges voltam.
- Mi van a fekete bőrkabátod alatt?
- Gyere ide és megmutatom.
- Fel van vágva a nyelved ám, kislány!
A férfi leszáltt a lóról, pisztoly a kezében. Nem tudtam ellene semit sem csinálni, kinyíratni mégsem akarom magam... Tett pár lépést felém, a félelem rajta is urrá lett, közben vigyorgott...


* Valahogy így? öm... akkor most gondolom a régi időben vagyunk... hát akkor megváltoztatom a foglalkozásomat, és azt mondom, hogy nincs foglalkozásom, itt ott segítek az embereknek egy két munkában. Pl. bárokban felszolgálok... stb... ja és hát persze utazom...