Ha lehet inkább ne a SJ-ból induljunk ki, az egy ördögi gépezet, ami bedarál mindenkit aki a közelébe kerül, nézd meg Kubo Tite korai stílusát és hasonlítsd össze a mostanival, az elején még egyéni volt, most meg tizenkettő-egy tucat. A SJ-s mangáknál tényleg nem a rajzstílus az elsődleges, a rajzolók inkább visszafelé fejlődnek, a rajzaik egyszerűsödnek, hogy tudják tartani a tempót.
És nekem kicsit úgy tűnt, mintha te picit túlértékelnéd a segédek munkáját, tényleg nélkülözhetetlenek, de csak ahhoz, hogy a mangaka tudja tartani a tempót, egymaga is meg tudna rajzolni mindent (ahogy a kezdő szárnypróbálgatásainál meg is tette), csak nem ennyi idő alatt.

Ami engem illet, én igazán csak azokat a mangakákat tudom nagyra tartani, akik úgy tudnak jó sztorit alkotni, úgy hogy közben a rajzaik is egyediek és már csak a képekért érdemes megvenni a köteteiket (pl. Minekura Kazuya vagy Yuki Kaori). Vagyis nálam 50-50% az a bizonyos arány (bár van alap elvárásom a rajzokat illetően) és sok mangában ez így is működik, csak azok nem az SJ-ben futnak.

Scott McCloud könyvét meg nem olvastam azt a pénzt inkább mangára költöttem.