Én se tudom ez mi a szösz. A topic megnyitójának (szerintem) az az első mondata, hogy elmondja miről szól a topic, különben értelme nincs. (Kivétel akkor ha ismerik sokan, de úgy jobb ha leírja a topic létrehozója.)

Na, jó megtaláltam, aki nem ismeri, Wikipédián keresztül találtam:

Története:

Brian May apja segítésével 1963. augusztusában kezdett dolgozni saját hangszerén. A gitár faanyagának nagy része egy régi kandallóburkolatból származik, amit a család egyik barátja éppen kidobni készült. A nyak kézzel lett a kívánt formára faragva, ami nem volt könnyű feladat, tekintve a fa korát és minőségét. A nyak 24 érintős, tölgy fogólappal. A pozíciójelölő berakások faragott gyöngyházból készültek, amiket May sajátos pozícióban helyezett a gitárra: kettőt a 7. és a 19. érintőhöz, és hármat a 12. és 24. érintőhöz.

Felépítése:

A gitár teste tölgyfából készült, majd mahagóni borítást kapott, melynek végeredménye egy félakusztikus gitár: A középső blokkhoz vannak ragasztva az oldalai. Ezekre került egy-egy mahagóni fedlap, amik egy tömör testű gitár megjelenését adják a hangszernek. A fehér szegélyezés valójában a fedlap rögzítését hivatott elfedni.
Brian May és a Red Special

Három hangszedő került a gitárra: May vásárolt egy Burns Tri-sonic hangszedő készletet, ám újratekercselte ellenkező polaritással, majd rögzítette a tekercseket. Eredetileg is saját maga tekercselte a hangszedőit, de nem szerette ha az a polaritás miatt hajlított hangokat eredményezett. A tremoló rendszer egy régi, edzett acél késpengéből állt, V-alakba hajlítva, és két motorról leszedett szeleprugót rakott a húrfeszülés ellenében. A rugók feszülése a csavarokkal állítható, amik a rugók belsejében mozogtak ki vagy be két kis bemeneti lyukon. A súrlódást csökkentendő a hidat két kis hengerrel egészítette ki, amelyek segítségével a húrok pontosan visszakerülhettek a helyükre, a tremolo kar használata után (a kar maga egy biciklis nyeregtáska tartóból való). Ugyanebből az okból a nyak másik végén a húrok egy nullérintőn, és egy bakelit húrvezetőn mennek át. A gitár eredetileg tartalmazott egy beépített torzító áramkört, egy ’60-as évek közepi Vox torzító egységből adaptálva. Ennek a kapcsolója a fáziskapcsolókkal szemben volt. May hamar felfedezte, hogy jobban kedveli a VOX AC30 gitárerősítő teljes kivezérlésen való torzítását, így az áramkört kiszerelte. A megszüntetett kapcsoló helye egy csillag formájú gyöngyház berakással van elfedve, de eredetileg csak egy szigetelőszalag takarta el.

A név, Red Special, a gitár vöröses, barnás színéből adódott, miután be lett színezve és vonva műanyag bevonó réteggel. A teljes összeg, amit May a gitárjára költött, 17 font 50 penny volt.

Másolatok

A Red Special hivatalos másolatai készültek eltérő összegekért és különböző modellekben, leginkább az 80-as, 90-es években, leggyakrabban a Gulid Guitar cég üzemeiben, 1983-tól 1991-ig, és a Burn’s Guitars cégnél a késő 90-es években (a gitár tömeggyártására Dél-Koreában került sor). Jelenleg három különböző vállalat gyárt Red Special gitárokat: a Brian May Guitars (átvéve a gyártást a Burns-től), az RS Guitars (kézzel gyártott modellek Arizonában, az USA-ban) és KZGuitarWorks (minőségi másolatok gyártása Japánban). Dillion Guitars szintén gyárt két fajtát Koreában, de azok nem hivatalosak.

Greg Fryer, egy ausztráliai gitár-guru, épített három másolatot May engedélyével, még ahhoz is hozzájárult, hogy Fryer megröntgenezze a gitárt, feltérképezve a belső összetevőit, hogy ez alapján alapos gitártest felmérést készíthessen CAD/CAM reprodukcióhoz. Fryer a három gitárt John, Paul és George Burnsnek nevezte el. Közülük kettő May birtokában van, míg Fryer megtartotta Pault, amit picit különböző hangzású fákból rakott össze a „még agresszívebb” hangzásért, kifejezetten magának.

2004-ben Andrew Guyton, Kelet-Angliából épített 50 darab másolatot a „Red Special”-ből: 40-et vörös színben, ünnepelve a gitár 40. évfordulóját, és tízet zöldben, mert korábban látott egy Guild féle gitárt zöld színben, és megtetszett neki.

Én ezt találtam.