Jóval azelőtt, hogy anime és japán fan lettem volna, igazán érdekeltek a szamurályok és persze a kardok, bár akkor még csak gyerek fejjel egyszerű király dolognak tartottam, de miután alaposan megismertem a szamurályok életétt nagy tisztelője lettem az egész szamuráj korszaknak és különösen a kardkészítőket tisztelem.
Csodáltam, hogy milyen nagy odafigyelésel, elökészületekel készültek a kardok és, hogy milyen tiszteletel horták őket.
A többi fegyvert is érdekesnek tartom, de a legnagyobb tiszteletem a katana-é.
Nekem is van egy díszkardom, de egy napon szeretnék egy igazit.
Csodáltam, hogy milyen nagy odafigyelésel, elökészületekel készültek a kardok és, hogy milyen tiszteletel horták őket.
A többi fegyvert is érdekesnek tartom, de a legnagyobb tiszteletem a katana-é.
Nekem is van egy díszkardom, de egy napon szeretnék egy igazit.
van egy olyan érzésem, hogy hasonló vágyakat hordozunk szívünkben... jómagam, mindent magadnék egy igazi katanáért. de ezt a mai eszemmel már egyre elérhetetlenebbnek tartom (am nem vagyok pesszimista) mivel egy-egy kardot a kovács, csaknem egy életen keresztül készít, vagy legalábbis nagyon sokáig. Ezért olyan felbecsülhetetlen az értéke, és ezért is olyna ritkán beszerezhető. Egy igazán jó kardnak nem volt ára, ugyanis nem lehetett megvenni. Apáról fiúra szállt...
栄誉 Eiyo avagy a világ legnagyobb KockaLámája 因縁