Fyndra
[ Rászokóban ]
Egy tisztességes katanának bizony én is örülnék, de olyan csillagászati összegekbe kerül - érthető okokból - egy jobb kard, hogy erre még egy darabig várnom kell ^_^; Bár igazából lehet, hogy jobb csak álmodoznom róla, mert használni nem merném / nem tudnám / nem kellene, azt meg sajnálnám, ha csak díszként porosodna.
(a másik véglet meg a műkatana, megfogod, és érzed rajta, hogy két vágás után szétesne - na ilyet volt szerencsém kapni rokonoktól karácsonyra, azóta se raktam ki a szobámban, mert normális, katanához kicsit is konyító ember körberöhögne, ha látná
)
Gyakran elgondolkozom, hogy szivesen születtem volna a szamurájok korszakában mint Ronin vagy egy dojo lakója.
Dettó, de nekem mindig az a másik gondolatom, hogy seperc alatt felaprított volna engem az ellen
Viszont a róninként ide-oda csavargás lehet akármilyen izgalmas, én inkább egy normálisabb daimyót szolgáltam volna szívesen 
Sinsengumi tag nem lettem volna, mert nem hatalomra vagy megfélelítésre akarom használni a kardom.
Ők sem igazán arra használták. Illetve, ahogy vesszük. A megfélemlítés inkább az elején volt jellemző, és inkább pár agyatlan tag "hobbija" volt; hatalom - nos ez más kérdés :)) Akkoriban nehéz volt nem a hatalomért harcolni, de a csapat úgy általánosságban csak azért harcolt, hogy a sógun hatalmát védje. Már ha jól emlékszem, ki lehet javítani, nem vagyok tévedhetetlen
Azért bevallom azt a bűnös gondolatom, hogy egy lándzsás cp-zése után megfordult a fejemben egy kósza gondolat, hogy a lándzsa se kutya, de ez már egy másik fegyver, és itt talán kissé off
(a másik véglet meg a műkatana, megfogod, és érzed rajta, hogy két vágás után szétesne - na ilyet volt szerencsém kapni rokonoktól karácsonyra, azóta se raktam ki a szobámban, mert normális, katanához kicsit is konyító ember körberöhögne, ha látná
)Gyakran elgondolkozom, hogy szivesen születtem volna a szamurájok korszakában mint Ronin vagy egy dojo lakója.
Dettó, de nekem mindig az a másik gondolatom, hogy seperc alatt felaprított volna engem az ellen
Viszont a róninként ide-oda csavargás lehet akármilyen izgalmas, én inkább egy normálisabb daimyót szolgáltam volna szívesen Sinsengumi tag nem lettem volna, mert nem hatalomra vagy megfélelítésre akarom használni a kardom.
Ők sem igazán arra használták. Illetve, ahogy vesszük. A megfélemlítés inkább az elején volt jellemző, és inkább pár agyatlan tag "hobbija" volt; hatalom - nos ez más kérdés :)) Akkoriban nehéz volt nem a hatalomért harcolni, de a csapat úgy általánosságban csak azért harcolt, hogy a sógun hatalmát védje. Már ha jól emlékszem, ki lehet javítani, nem vagyok tévedhetetlen
Azért bevallom azt a bűnös gondolatom, hogy egy lándzsás cp-zése után megfordult a fejemben egy kósza gondolat, hogy a lándzsa se kutya, de ez már egy másik fegyver, és itt talán kissé off
A boldog lét egyik alaptörvénye: minden olyan hasznos holmit fokozott gyanakvással kell kezelni, ami kevesebbet nyom, mint a saját használati utasítása.