Nimlodel
[ Addiktgyanús ]
*Meglátja a fák mögül kilépő fekete ruhás embereket.~Csak egyszer lenne nyugodt estém~gondolja magában miközben lassan újra kihúzza a tőröket a zsebéből.Amikor Arishima leadja az első lövést,ő is támadásba lendül.A két tőr szemmel követhetetlen sebességgel vágja el a fekete ruhások torkát,izmaikat.Azok fájdalmasan nyögve hullanak a földre.Keze már tocsog a vérben.Egy golyó sűvít el a feje mellett,ami egy fába csapódik.Nem rendes lövedék,nyugtató.Látja,amiko r a fickó leesik a fáról és Kazuya a katanáját előkapva folytatja a harcot.Egy nagydarab fickó állja el az útját.
-Köszönj szépen el az életedtől.
Egy gyors ugrással egy fán terem,majd belevágja annak a torkába.
-Viszlát-mondja és folytatja harcot.*
Az élet olyan,mint a viharos tenger,melyben csak dolgozik az ember.S ha egyszer céljára talál,csónakját felborítja a halál.