A szereplőm még egy kicsit élni szeretne.Nem szeretném,hogy meghaljon.

*Szépen sorjában vagdossa az embereket,már alig van talpon egy-kettő.A fű ázik a vérben, a sebesültek fájdalmasan nyöszörgnek vagy ordítanak a hiányzó testrészeik miatt( ).
Az egyik fickó még nekiugrik,de ő egy jól irányzott mozdulattal fejbevágja a tőr markolatával,így a földre rogy.A fickó felé guggol,majd az egyik tőrt a szívébe,a másikat a szemébe süllyeszti.(Ez lehet,hogy egy kicsit durva.)
Kihúzza a pacákból a fegyvereit és körbe néz.Kazuya úgy harcol,mint egy eszement.Nem lát,nem is hall csak öli az elébe kerülő embereket.Pont az útjában áll.Felkiált:
-Állj,meg te őrült!
A katanás az utolsó pillanatban áll meg.Nézi a lányt,de nem látja.Végül Kazuya összerogy a kimerüléstől.Kósza megkönnyebülve sóhajt fel.
-Ez meleg volt.