Egy hang nélkül nyílik ki az ajtó, ami egy irodába vezeti. Mindenfelé könyvespolcok, és egy íróasztal várja. Az asztal mögött egy férfi ül, alig lehet több 22-23 évesnél. A maga módján egész helyes, hacsak nem számoljuk az aráct átszabdaló sebhelyeket.
- Áh, Arishima - jegyzi meg, amikor meglátja - Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megtalálsz.
- Pedig számonod kellett volna vele. Tudod, hogy nem vagyok teljesen átlagos ember.
- Én ne tudnám? Én képeztelek ki, Amyra - nevezi úgy a lányt, ahogyan csak neki volt szabad.
- Most megöllek, te rohadék! - azzal pár lépéssel a férfi előtt terem, és a szívébe meríti a tőrt.
- Tudod, hogy ennyi nem elég - emeli fel kezét a férfi, és végigszántja vele a lány mellkasát. Azon több sebből azonnal folyni kezd a piros vér.
- Ezért hoztam ezt - húz elő egy kis fiolát. A sebeit mintha észre sem venné. A fiola tartalmát a férfi arcába önti, aminek hatására az azonnal mállani kezd. Nem sokkal később már csak egy összeragadt húscafat marad belőle. Ő pedig távozik az irodából. maga mögött pedig pár vércsíikot húz.