Nálam a sztori csak a második, a karakterek az elsők. Lehet akármilyen izgalmas sztorija egy animének/filmnek/könyvnek, ha a karakterekkel nem tudok azonosulni, vagy legalább megkedvelni őket, akkor már bukta az egész.
Valószínűleg ezért is nem jött be a GITS, mert nem globálisan gondolkodom, hanem egyénben.
Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik.