Jobb topikot nem találván, ide írom le a mai élményemet.

A mai tesióra keretében tartottak nekünk egy kis japán harcművészeti bemutatót. A mi sulinkba járt a Nememlékszemanevére Dodzsó egyik mestere, úgyhogy meg lettek hívva.

A két 3 danos mester hozott magával pár 3-5 kjús diákot is.
Először elmondták, hogy mi fán terem a japán harcművészet, aztán elmondták, hogy milyen taidzsucuk vannak. (Haver elmésen megkérdezte, hogy gendzsucukat nem tanulunk-e? )
Utána a rövid bemelegítés után el is kezdtünk párat gyakorolni.
Először háromféle gördülést tanultunk. Nekem nem volt valami nagy kunszt, mert parkour közben is ugyanezt kell csinálni. A lényege, hogy nem a gerincen kell átgördülni, mint a bukfencnél, mert itt pont az a lényeg, hogy ne sérülj. Szóval a váll-másik csipő vonalon kell átgördülni, így csak egy ponton érintkezik a gerincünk a talajjal. Ezt csináltuk térdelő helyzetből előre, térdelő helyzetből hátra és álló helyzetből előre is.
Ezek után megtanultuk, hogy kell úgy esni, hogy előnyös pozícióba érkezzünk, minél kevesebb sérüléssel.
Sajnos csak 45 perc állt rendelkezésünkre, ezért már csak egy támadódzsucura maradt idő. A szenszei úgy kezdte, hogy "hasznos fogás a szalagavatóra".
A lényege, hogy párokba álltunk, az egyikünk megfogta a másik gallérját. A másik balkézzel megfogta a kezét, jobbal rácsapott az alkarjára, és felsőtesttel belefordult, közben a két kezével meg kicsavarta a kezét. Ez igazából az ellenfél egyensúlyának elvesztését eredményezi, komolyabb sérülést nem okoz, de nagyon hasznos.

Egyszóval sikerült egy kis Japánt varázsolniuk az iskolánkba.