- Már nincs családom... az anyám két hete halt meg. Eddig húzta szegény - jegyzi meg, miközben két kezét összefogja, és arra teszi az állát, innen néz Nemora. Csak bólint, miközbn hallgatja, majd amikor a fegyvereire terelődik a szó, elmosolyodik:
- Nehezen tudtam volna elhozni a fegyvereimet, ha egyszer az egyik barátnőmmel jöttem... Ő nem tudja, mivel foglalkoztam 3 évvel korábban. Nem akarom megijeszteni. Viszont, ha kell, még mindig fejbe tudlak rugni, mint régen - neveti el magát.