A kávé illata lassan belengi az egész alsó szintet, amikor elkészül, elővesz két csészét, és teletölti őket. A magáéba tesz még némi tejszínt, ám a másikat érintetlenül hagyja. Leül a konyhapultra, és miközben a kávét kortyolgatja,a lábait lógatja, amik néha nekiütköznek a szekrény ajtajának. Semmi ötlete, mihez kezdjen Nemoval. Az egyik fele úgy volt vele, most azonnal ki kell őt rakni a házból, ám a másik fele valami egészen mást sustorgott a fülébe. Két egyszerű latin szócskát. Ám ha ezekre gondolt, csak megrázta a fejét. Azt az alternatívát ugyanis nem tartotta valószínűnek, és lehetségesnek. Főleg most, hogy Nemo bármelyik percben megölheti, ha úgy tartja kedve. Már nem tudna ellene védekezni. És talán nem is akarna...