- Nem. Ne maradj a közelemben, megértetted? Hagyj békén, ennyi. Ne védj meg, mert nem kell. És mielőtt elkezdesz tiltakozni: ez a végleges döntésem. Legalább ennyit megtehetnél "értem" - jegyzi meg szárazon, miközben behajtja az ajtót a másik orra előtt. ~A ... életbe~ gondolja, miközben hátával az ajtónak dől, és végigcsúszik annak mentén. A földön ülve már csak pár szót mond:
- Ennyit erről. Volt nincs. Így jártam.