Egy lány sétált a város utcáin. Egyedül lépdelt haza a munkából.
Nem volt fáradt ezért úgy döntött, hogy sétál egy kicsit.
A város csendes volt. Csak a lány cipőjének halk kopogását lehetett hallani.
De a lány azt sem hallotta. Némán, lehajtott fejjel sétált.
Haja újra a derekát súrolta, és újból göndör, fekete tincsek takarták az arcát.
A lágy szellő néha néha mutatta csak meg a lány fehér, szomorkás arcát.
Romos épületek előtt ment el.. néha néha feltekintett az épületre, és sóhajtás közepette, gondolkodott, milyen is lehetett a régi régi szép idő.