Nimlodel
[ Addiktgyanús ]
*-Nicsak,egy ismerős arc-mondja,mikor látja az előtte ballagó Arishimát.-Ngayon letörtnek nézel ki.Csak nem elvesztettél valamit?
Oldalra fordítja a fejét és a kijövő emberek között keresi a papot.Nem tűnik fel a csuhás,ez viszont kezd idegesítő lenni.
~Hol van már az a vénember?~gondolja magában,majd újból Arishimára pillant.Ezúttal viszont észreveszi,hogy a lány háta mögött fekete öltönyös emberek tűnnek fel,de nem jönnek közelebb,csak figyelnek.
-Már megint itt a különleges egység.-mondja halkan,csak magának.*
Az élet olyan,mint a viharos tenger,melyben csak dolgozik az ember.S ha egyszer céljára talál,csónakját felborítja a halál.