Egy kis mellékszál.

Árnyak szövődnek Kazuya és Mya lakásában. Nemo jelenik meg és hangtalanul egy kardot támaszt a kanapénak, amin egy cetli van:
"Kicsit megnöveltük a démonok elleni hatékonyságát, ezért csak emberi alakban tudod használni. Ha mégis démoni alakban használnád, nos, azt inkább nem ajánlom." Ezután eltűnt, hogy később a Rend épületében lévő szobájában jelenjen meg. Mivel most már a Rend egyik vezetője, ezért egy nagyon tágas és minden extrával felszerelt szobát kapott. Kihúzta az íróasztala fiókjából a talált diplomát és megnézte a nevet, azután keserűen elmosolyodott. Arishima? Aztán letette a diplomát az asztalra. A gondolati a lányt keresték és meg is találták. Csakhogy valami nem stimmelt. Megváltozott az aurája. Épphogy megtalálta, annyit változott. A benne lévő démoni erő erősebb lett. Nem örült ennek. Attól tartott, hogy Arishima lehet, hogy nem fogja tudni irányítani az új erőt és ártatlanokat fog megfertőzni az akarata ellenére. Remélte, hogy nem így van. 2 éve nem látta már. Próbálta elkerülni és ez sikerült is neki. De most meg kell látogatnia. Elhatározta, hogy ha nagy lesz a démoni befolyás a lányban, akkor megöli. Felállt és eltűnt. De nem a lánynál bukkant fel, hanem egy hegy tetején, ahol jól lehetett látni a várost. Még nem akart találkozni vele. Kezében a lány diplomáját szorongatta. Gondolkodott, hogy mit mondjon neki. Bár már két éve történt, de neki nem fakultak az emlékek. Egy halhatatlannak két év olyan, mintha két óra lenne az életében. A fájdalom nem enyhült. Ahogy azon merengett, hogy miért pont ő lett halhatatlan, érezte, hogy valami lefolyik a bal arcán. Könny. Egy könnycsepp volt az, amit azonnal le is törölt. Egyedül volt. Nem volt senkije. És akinek nincsen senkije, aki szereti, annak nincsenek barátai sem. A halhatlanság nem elhanyagolható hátránya a magány. Már belefáradt az egyedüllétbe. Továbbra is a várost nézte és gondolkodott, miközben Arishima diplomáját szorongatta a kezében...