- Hidd el, nagyon is tudom, milyen halhatatlannak lenni! Nem lehet egy normális barátom, mert ha öszekötném vele az életemet, látnám, hogy öregszik, és hogy hal meg, akár csak a gyerekeink.. és a többi... És rengeteget szenvednék...
De nem hiszem, hogy csak ez miatt ne kéne nevetni néha, és ne kellene levenni a pácélt néha....és ne kellene örülni egy egy vidám szónak, vagy egy ölelésnek... - majd a férfi szemeit fürkészte. - igenis néha örülni kell... nem mindig csak a démonokat ölni, és számolni hány év telt el... ennek nem kell így lennie!
Néha igenis megérthetnéd, milyen is az igazi mosoly!