-Talán igazad van. Nem tudom. Igazából nem gondolok semmire. Egyébként meg nekem nem kell megköszönnöd semmit. A tanítványom vagy. Maximum, majd, ha már nem leszek a mestered, akkor köszönj meg dolgokat.
-Most menjél és pihenj le.-mondta a lánynak, majd maga is elindult a szobája felé.