Lassan kúszott célja felé. De merre? Egyáltalán nem ismeri ezt a helyet, mintha egy másik világban kúszna. Segítségre lenne szüksége. Ekkor homályos elméjének távoli sarkában mintha derengeni kezdene egy kis fény... egy félig kiégett villanykörte még az utolsókat húzza... egy apró emlékfoszlány a bárnyírók segédjéről... de ki ő? És hogyan lehetne őt megidézni? De ebben a pillanatban a villanykörte kihunyt, és minden remény elszállt afelől, hogy valaha is saját erejéből fog emlékezni a hű segédre.
A bárnyíró tehát tovakúszott vala, bár nem tudá, hová viszi az út, ő csak kúszott tovább rendületlenül. A messzi távolban mintha a nap kezdett volna derengeni. Egyre nagyobb és nagyobb lett... de várjunk csak. Bárnyírónk egyszerre 2 napot lát. Ez is csak a nagy mennyiségű alkoholnak köszönhető? Nem. Két fényszóró közeledett bárnyírók tehetetlenül vonagló teste felé. Mit tegyen ilyen elkeseredett helyzetben a halál küszöbén?