Hahh, emberek segítsen valaki, Nemesis is kezd lefáradni (plusz elveszi az idejét a barom magus :P)

Kedves 400-as Peugeotunk tehát tova halad a sors göröngyös útjain, amik mint tudjuk kifürkészhetetlenek, vagy ilyesmi.
3 óra rendületlen autózás után végre megérkeznek egy erdőbe, ahol is hősünknek nagy gondja támadt..
-Anyu...bepi *hukk* bepissssillek..mindjárt bepis...
Sofőrünk ezzel a mozdulattal le is rántja hős bárnyírónkat a tetőről, ledobja a fűbe, és hagyja végezni a dolgát. Pontosabban csak hagyná...
-Annyu...seg *hukk* seggítesz fogni?..
Bátor sofőrünk elkerekedett szemmel áll utasa előtt...tekintete egyre lejjebb halad bárnyírónk testén...egészen az ágyékáig, ahonnan már kikandikál a bárnyírói jogar..
-Ss...soha!!
Ezzel szerencsétlen sofűrünk bevágódik hű Peugeotjába, és meg sem áll semeddig.
Hősünk üveges szemekkel néz utána... Anyu elment?... Ekkor egy könnycsepp folyik le az arcán, míg más cseppek pedig teljesen máshol folynak le...
Vajon sikerül a Bárnyírónak egyedül visszatennie legnemesebb szervét a helyére? Vajon jön-e egy újabb Peugeot? Vajon miért teszek fel mindig kérdéseket a történetem végén?