A Városliget mellett töltöm a fél életem. Az egyetlen valódi hárombetűs iskolába járok. Nincs éjjelem, nincs tavaszi szünetem, nincs Karácsonyom. Nem vagyok bölcsész és nem hordok tarisznyát. Rajtam kívül még több ezren értik, ha azt mondom: éptöri pót-pót ZH. A diplomamunkám megelőzi a matekvizsgámat, és nem örülök ha valaki összekever az építőkkel. Büszkén gondolok Gombkötő Péterre, a Sturmbannführerre, Somorjai Lászlóra, iskolánk Spielbergjére, Fischer Jánosra, akinek a 0,998 még nem 1; az ismételt vizsgákra, az átrajzolt éjszakákra, a duplaredbull-kávé életmentő hatására, a hibásan kiadott feadatokra, a sokadszorra hallgatott tárgyakra, a tegnapi határidőkre.
Itt tanulok egy életveszélyes épületben. Éptöriben, épszerkben, és bukott hallgatóban mi vagyunk a császárok. És igenis elvégezhető az iskolánk hat év alatt. Ybl!! Én így szeretlek.