-A parancoló nagyon fáradt - mondja a bandzsa, aki épp a bárnyíró termésétől tisztogatja az arcát - Uram! Még ki kell jószanítania a részeg embereket a kocmában!
-Eszt...ezt a felkalap..feladatot most rád bízom.
A bandzsa cillo..csillogó szemekkel néz urára. Egy ilyen hatalmas felelősséggel járó feladatot bízni a bandzsára? Ekkora megtiszteltetés még soha nem érte. De mégis mit csináljon?
-E..egy banca áll előttetek! - kezd bele határozatlanul.
Akik még tudnak azok ránéznek a segédre, akik nem, azok pedig teszik amit eddig: a fejüket az asztalra hajvta hangosan horkolnak. Szegény bandzsa láthatóan nem ért el ezzel semmit.
-Mo..mondom egy banca! - ismétli, és ebben a pillanatban kivágódik a kocsma ajtaja, és egy kecses nőalak lép be rajta. Az bárnyíró nagyon ismerősnek találja ezt az alakot. Csak nem?..
-Hát mindent nekem kell csinálnom?.. - nyögi, majd hirtelen a kezében terem egy hatalmas ostor - Egy domin..egy bárnyíró áll ellőtettek! - majd nagyot csettint az ostorával. Erre a hangra az eddig élettelennek tűnő mattrészeg egyének is felkapják fejüket.
-Na mi lesz már?! - üvölti dühösen a bárnyíró.
A következő pillanatban az összes kocsmában tartózkodó egyén kiront az épületből. A bandzsa és parancsolója kerek szemekkel bámul a nőre.
-És most te jössz, drága - néz kacéran kollégájára.