A nap alig kel, mikor Sophie ébredezik. Szemeit lustán nyissa ki, arcából kisöpri éjfekete haját.
Felkel, majd a konyhába vánszorog. Kiveszi a hűtőből kedvenc narancslevének a dobozát, majd egy pohárba önt egy kicsit. Nemsokára a kanapén ülve a tévét bámulja, amiben a reggeli hírek mennek. Elmélkedéséből a telefonja ébreszti. felveszi, majd így szól:
- Sophie!
- Jó reggelt Sophie. Új munka.
- Már megint? - majd a fejét vakarássza.
- Gyere be, elmondok mindent.
- Rendben, egy óra és ott vagyok.
Majd eldobja a telefont a kezéből, ami a másik kanapén landol.
Úgy dönt, ma nem teleportál, inkább sétál egy kicsit...
Újta most egy erdőn keresztül vezet.
A fék lombjai kellemes hűvöst adva a fekete farmerban, egy magasszárú csizmában, és egy király kék pólóban sétáló lánynak, akin mellesleg egy fekete bőrkabát van, ami elrejti a fegyvereit a kíváncsi halandók elől.