Nem lenne gondolkodásom jó.
Mert most jó? Oo (Jaj, ne haragudj, de nem értem.)
U.i: Semmi nem szóltam...
Amíg meg nem tanultam olvasni az őrületbe kergetem a környezetem mert állandóan csak meséltettem és meséltettem. Ha meg nem voltak hajlandóak akkor én meséltem nekik fejből. Ezt megelégelve apám hatévesen megtanított olvasni. Aztán meg a könyveket dugdoshatták, ugyanis szerintük a "Pajzán griffmadár" meg efféle irodalom nem való egy nyolc évesnek...
Én bármilyen életkorban szívesen visszamennék, de a kamaszkor elejét azt ne. Azt mindenképp hanyagolnám...