Igazad van. Mindenestre szerintem még akkor is van mit tapasztalnom, hogy túl tudjak lépni a csalódáson, és sokak várakozását kielégítve végre boldogabb, melegebb érzésekre is rátérjek a verseimben.

Erről jut eszembe: az egyik volt osztálytársam azt mondta egyszer, félig viccelve, félig komolyan, hogyha egyszer kiadják egy verses kötetem, lehetne a címe "Út az öngyilkosság felé", mondván ezeket a verseket olvasva az ember nem kap mást, csak tömérdek mennyiségű érzelmi marcangolást.