~Állj, állj ennek nem lesz jó vége!~ dübörgött fejében a gondolat, miközben megbabonázva figyelte, ahogyan Axon egyre közelebb hajol hozzá. Amikor az megcsókolta, az első reakciója az volt, hogy legszívesebben ellökte volna magától, de aztán meggondolta magát, és inkább hű tükörképként viszonozta a csókot. Amikor vége lett, megengedett magának egy aprócska mosolyt:
- Szerintem épp most mentünk át teljesen idiótába. Szó szerint.