Csak ment tovább, miközben a hideg szél jeges ostorként csapkodta az arcát. Igazából nem is érezte az időjárást. Amerre ment, a homok fekete ösvénnyé változott a talpa alatt és akkor meglátta őt a földön feküdni. Ahogy közeledett, eltűnt a füst és egyre inkább visszanyerte emberi külsejét. Mire odaért a lányhoz, addigra már teljesen normális volt. Nagyon rossz állapotban talált rá, de nem tehetett semmit érte. Csak a holtakon tud segíteni. Szerencsére ő még élt. Letérdelt Seera mellé és magához ölelte. Közben vetett egy pillantást a földön heverő érdekes kardra.