Tegnap átestem életem első conján. Aki még emlékszik a sajátjára az el tudja képzelni
mekkora őrület fogott el mikor megérkeztem. Konkrétan sikítógörcsöt próbáltam elnyomni boldogságomban.
Azt nem fogom ecsetelni, hogy mi történt közben, mert azt lusta vagyok leírni.
Lényeg az hogy amikor hazaértem, egy halom mangával, meg bazárral, kb. 120 fényképpel, 2 adag lemerült elemmel,( addigra én is úgy éreztem magam mint egy lemerült elem) tudtam, ez az élmény tökélete befejezése a nyárnak. Alig várom már a következőt!
Az embernek az őrültségnek csak piciny szikrálya jut. Azt nem szabad elveszíteni. XD :P